Kutyavilág: Kutyatörténetek és állatmesék

Ezen a héten hétfőn délután történt, hogy az ágyban bóbiskolva vártam, hogy Papi hazaérjen a dolgozóból. 17 óra után nem sokkal hallottam is, hogy megérkezett.

Kivételesen nem mentem üdvözölni… mert nagyon lusta voltam felkelni! Tudom úgyis, hogy második útja hozzám vezet! Az első a Mami! Ki a betoppanása után néhány pillanattal hatalmas és hangos örömrivalgásba kezdett. Ezt furcsállottam, mert jó rendben, Papi érkezésének persze hogy szokott örülni, na de ekkora örömujjongással azért még sem.

Kezdtem sejteni, hogy valami nem mindennapi dolog történhetett, ám elgémberedett testem megmozdítása nehezebb feladat volt, mint kíváncsiságom azonnali csillapítása. Amire nem is kellett sokáig várni, mert Mami szélsebesen bevágtázott hozzám és örvendezve elém rakott valamit!

Fénysebességű mozdulatait és örömittas hadarását annyira nem értettem, hogy értetlenül néztem rá, hogy mi van most??

Papi a háta mögül sejtelmesen mosolygott majd egyértelműen elárulta, hogy a postaládában talált egy levelet. Erre aztán Mami még őrültebben ugrálni kezdett és még izgatottabban fordult hozzám:

- Mörri! Nézd már meg, hogy mit kaptunk!

Magam mellé pillantottam és alig akartam hinni a szememnek!

Jééé, kétszer két Mörri egy hagyományos scrapbook képeslapon!

Esküszök, hogy azt hittem, hogy csak álmodok!

- Hát… hát… hát honnét, kitől jött? – fordultam kérdőn hebegve-habogva Papihoz.

- Találd ki Mörri! – vágta rá Mami viccesen és titokzatosan.

- Csak… csak… csak nem a Szép Macicsalád küldte? – találgattam először óvatosan, aztán már magabiztosan:

- Tudom már! Secima készítette saját kezűleg Mörri, Kutyi, Bocika és a Szép Macikák megbízásából!

- Okos kutya! – kiáltotta vidáman Mami, aztán rögtön egy hatalmas puszit nyomott jutalmul a bucómra, majd fülembe suttogta meghitten, hogy csukjam be óvatosan az ajándékot.

Ezt persze nem akartam, mert még sokáig nézegetni akartam!

- Nem csukom be!!! – tiltakoztam.

- Mörri, hallgass rám és csukd be! – Parancsolt rám nevetve, majd kissé aggódva hozzátette:

- Vigyázz a körmeiddel nehogy kiszakítsd a csipkét!

Mialatt a képeslapot sajgó szívvel óvatosan becsuktam, okos buksimban azon töprengtem merengve, vajon főnököm hirtelen miért lett ilyen szívtelen?

Ám ekkora mamám csalódottsága még az én csalódottságomnál is nagyobb lett:

- Mörri, hát meg sem nézed az elejét???

Döbbentem lepillantottam, majd megkönnyebbülve megpillantottam, hiszen az eleje is fel van díszítve! S lám a harmadik Mörri pár már vigyorogva tekintett rám!

Mami és Papi aztán nevetve hozzám bújtak, és együtt még sokáig, sokáig, sokáig, sokáig, sokáig, sokáig, sokáig, sokáig, sokáig, sokáig, sokáig, sokáig nézegettük és simogattuk kívülről…

és belülről…

… és kívülről és belülről, nyitogatva és csukogatva, legelső hagyományos scrapbook képeslapunkat!

Ezen a napon két régóta vágyott kívánságunk teljesült be egyszerre:

Hogy a valóságban is lássunk egy hagyományos scrapbookot, és hogy egyszer egy igazi sajátunk is legyen, ami nem digitális, hanem kézzel megfogható és bármikor simogatható.

Nagyon szépen köszönjük kedves Secima és Szép Macicsalád!

Írta: Murray

2009. október 23.