18. Mesés kaland: Kora tavaszi ébredések
2011. február 11-én beköszöntött nálunk a kora tavasz és melengető napsugaraival erősen simogatni kezdett mikor elindultam sétálni a parkba.
A házunk mellett elhaladva megpillantottam, hogy a kecses hóvirágok már felébredtek hosszú téli álmukból és már szemérmesen bókolnak a fénynek, a melengető napsütésnek.
Fürge léptekkel hamarosan a kis rét közelébe értem, hol ámulva néztem a messzeségbe:
Pár napja még üres volt…
… most pedig milyen szép sűrű kora tavaszi virágszőnyeg borítja, akármerre is nézek!
Gyönyörködésemet hirtelen egy macska nyivákolós futása zavarta meg, tőlem nem messze. Oda futottam, felvettem a szagot és követni kezdtem.
- Murray! Nézz az orrod elé! A szegény kis virágot letapostad! – szólt rám egyszer csak Mami és az elfeküdt növénykére mutatott.
- Nem is én törtem le! Az a dagadt macska volt a tettes, aki az előbb ugrott fel a rémálmából! – válaszoltam vissza, mire Papi is helyeselt.
Aztán elmélyedve még azt is mondtam:
- Én szeretem a virágokat! …
…És nem bántom őket, mert olyan szépek! …
… Meg kicsik és védtelenek! …
… És nem szép dolog a kicsit és a védtelent bántani!
Nem sokkal ez után elhaladtam a krókusz virágtenger mellett.
Óvatos lépésekkel tettem, nehogy kárt okozzak az érintetlen tájban…
… és utamat a nagy park felé vettem.
A virágmező lassan a hátam mögött maradt…
… és az egyre több és több fű zöldelve mutatta: ez már sűrűbben járt táj!
A friss levegő hamarosan elbágyasztott és a tavaszi fáradtság álmosodással kezdett rám törni, mire hatalmasat ásítottam.
Lassan itt az ideje hazatérni és lepihenni, gondoltam, de ekkor hirtelen az orrom vonalában a közelben megpillantottam valamit és rögtön felébredtem!
A hatalmas füves rét közepén egy kiscsokor árva hóvirág bújt meg védelmező avar ágyában…
… és a négy tappancs meghajtású Charlie pontosan feléje tartott eszeveszett tempóban!
- Vigyázz Karcsi! Ugord át! – vakkantottam teli torokból.
Utána rögtön be is csuktam a szememet, de az idegességem abban a másodpercben ki is nyitotta. De jó is volt, mert így láthattam, hogy Karcsi futás közbeni ügetésével kecsesen átlibbent a kis hóvirág felett, úgy hogy még a fűszála sem görbült meg!
Bezzeg engem kis híján elsöpört!
Alig győztem egyensúlyomat megtartani a Karcsi becsapódás után!
A találkozás örömére hosszabbítattam a sétálást…
… és együtt fedeztük fel a kora tavaszi tájat.
Hosszas szórakozás után barátom sokszor visszatekintgetve lassan hazaindult és én vidáman néztem utána, míg el nem tűnt a szemem elől.
Aztán megkerültük a parkot, majd a kis rét felé, hosszasan gyönyörködve a természet szépségében, mi is hazatértünk.
|
|
