16. Mesés kaland: Kutyaugatások, avagy Hangos és hangtalan őszi kiabálás a parkban

Azon az utolsó őszi napon, mikor a hőmérő higanyszála a 2010-es évben utoljára mutatta a kinti 16 fokos melegséget, családommal fogtuk magunkat és a fotósfelszerelésünket és tisztességesen felpakoltunk, hogy le kiránduljunk a házunktól pár méterre lévő parkba.
A napocska melengető sugara nem csak minket csalt ki őszi odúnkból, hanem más kutyákat is, mint például Mollyt, a pár hónapos Yorkshire terrier kiscsajt, kitől az egész park és az egész lakónegyed retteg!
Ő amilyen kicsi, olyan nagyszájú! Ha ő lent sétál, azt mindenki tudja, mert akkor az első perctől fogva az utolsóig harsog a környék. Teljesen mindegy, hogy okkal vagy ok nélkül, mindent és mindenkit kifáradhatatlanul megugat. Anyám korábban imádott az erkélyén lustálkodni… Molly óta már nem. Sokan bízunk abban, hogy kölyökkora múltán talán rájön, hogy a parkban egyfolytában ugatni nem túl szórakoztató dolog… Vagy?…

Mivel most nem a Yorkshire csajszi bemutatásáról akartam beszélni, hanem a fotóssétáról, ezért visszakanyarodok odáig, hogy a házunktól jobbra kanyarodtam mikor is a sarkon összefutottam Mollyval, ki apró lábait szerencsére már hazafelé szedte.
Én farkcsóválva üdvözöltem őt, mire ő… na mit gondolsz mit tett?
Hát jól rám ugatott! Nála ez csak így megy! Aztán üdvözlésként a Papámra ugatott, majd a Mamámra ugatott, aztán kész, ment tovább, mint ki jól végezte dolgát!

Én is folytattam tovább az utam és pár lépés után elértük az első fotózási helyszínt. Nekem először minden bokrot és minden fát meg kellett vizsgálnom, hogy azután egészen feloldódva végezhessem el a feladataimat.
Szüleim erre bőven adtak elég időt és már lassan készen is álltam arra, hogy Mami direktorasszony hosszasan tervezett fotóálmait teljesítsem. Mint például vidáman vigyorgó fejjel a fotósra nézni, vagy például csodálatosan gyönyörű szép pofival a távolba nézni, vagy a színes avaron szépen állni, vagy akár a direktorasszony szavaival élve, legalább egy olyan hasonló fantasztikus repülést lefotózni, mint amilyen a vadasparkban készült, mert azt a fotót szereti a legeslegjobban!! Tudod melyikre gondolt, nem? Hát erre:

 

Aztán persze ezekkel a különleges kívánságokkal nem is igazán engem állított hatalmas feladat elé, hanem inkább Papit… na meg saját magát! Várjál, mindjárt elmesélem pontosan, csak előtte még meg kell állni, mert valaki komótosan besétált a képbe! Méghozzá a házunk földszintjén lakó Penny, az óriási Labrador fickó, akit tiszta szívből utálok! De Charlie is! Ez a kutya mindig akkora ellenszenvet vált ki, hogy rögtön százszoros Mollyvá változok, és teli torokból addig ugatok, amíg látom. Mondjuk az üvöltözés most nem lett hosszú, mert néhány méter után a sétány elkanyarodott a parkba, és az ellenszenves kutya gyorsan eltűnt a szemem elől.

Kezdődhetett is a munka… ami nekem szórakozás volt!

Nem úgy, mint a szüleimnek!

Mamival jó párat futkároztunk fel s alá, Papi pedig guggolva szorgosan kattogatott. Aztán újra kezdtük az egészet… és újra kezdtük… Nem sokára már Mami türelme és ereje fogyni kezdett, emiatt lihegve egyfolytában azt kérdezte, hogy „Na meg van már az a fotó, na meg van már?” Papi fancsali képekkel nézegette vissza a képeket és se igent, se nemet nem mert mondani.

Amíg én elmentem az egyik bokor alá egy kicsit körbeszaglászni, addig a mamám is a papámhoz sietett.

Papi felállt. Az elgémberedett lábait kicsit nyögdécselve egyenesítette ki, majd Mami orra alá dugta a fényképezőgépet, hogy a rendezőnő megvizsgálja a megrendelt kész anyagot.
Míg Mami alig kapott levegőt a sok futás miatt, addig Papi alig mert levegőt venni a feszültség miatt.
Tudniillik a mamám sokszor olyan, hogyha fotózáskor valamit a fejébe vesz, akkor attól senki és semmi nem tántoríthatja el, és ha kell, bármi áron véghezviszi, véghezviteti azt. Ha kell, utolsó csepp erejéig fut… ha kell, gyötrő izomlázat vállal… ha kell, kiröhögteti magát… ha kell, órákon keresztül áll s vár… ha kell, újra és újra ugyanazt százszor lefotózza… és így tovább, és így tovább.

Szóval a mamám összeráncolt szemöldökkel nagy tudósan Napóleon fölé hajolt. A fotók lassan pörögni kezdtek a szemei előtt, mire aztán lepittyedt szájából papi rémálmai törtek elő: „Hmm”… „Vacak”… „Rossz”… „Homályos”…

Papi lelkiekben már kezdett felkészülni arra, hogy lehet kezdeni elölről az egészet, mikor is Mami rejtélyesen folytatta: „Hmm”… „Nem rossz”… „Nem rossz”…

 Murray a Bichon Havanese kiskutya a parkban sétál

Aztán hirtelen és váratlanul szemöldöke vidáman a homloka közepéig ugrott fel és öröme hatalmas lett: „Hű de jó!”… „Szuper”… „Ez az!”… „Meg van!” – kiabálta boldogan.

 Murray a Bichon Havanese kiskutya a parkban sétál

Végezetül kikapcsolta Napóleont, majd jobb kezével előre mutatott és kiadta a parancsot: „Mehetünk tovább a következő forgatási helyszínre!”

Ez Papinak legelőször hatalmas megkönnyebbülést hozott, aztán rögtön utána már inkább újabb aggodalmat.

Én persze örültem, mert itt már mindennel végeztem és mindent teljesen ki is szaglásztam, úgyhogy türelmesen és hangtalanul pózoltam még egyet, kettőt a mamám gépe előtt is.

 Murray a Bichon Havanese kiskutya a parkban sétál

A park bejáratához érve érdeklődve néztem körbe, hogy kik töltik éppen itt a szabadidejüket. Sok ismerőst nem láttam, de a távolba megpillantottam Pennyt, ahogy labda eldobósdit játszik a gazdájával. Jó messze volt tőlem, ezért jó hangosan kellett megugatnom!

Na tessék, ebből itt a fotón csak egy hangtalan őszi kiabálás lett!

 Murray a Bichon Havanese kiskutya a parkban sétál

Miután kicsit abbahagytam a kiabálást a park oldalsó kutyafuttatójához lépdeltem, és engedtem, hogy Papi készítsen rólam egy jól nevelt képet.

 Murray a Bichon Havanese kiskutya a parkban sétál

A kép elkészítéséhez a másodpercek meg voltak számlálva, mert egyre jobban közeledett az a lomhajárású Rottweiler, kit szintén ki nem állhatok, és kit megfelelő, de még biztonságos távolságba érve bátran jól meg kellett ugatnom!

 Murray a Bichon Havanese kiskutya a parkban sétál

Aztán a Rottweiler elsétálása után eszembe jutott, hogy a távoli Pennyt is újra jól megugassam. Ezt is tettem!

 Murray a Bichon Havanese kiskutya a parkban sétál

Aztán folytatódhatott tovább a forgatás a vidám fel s alá ugrálással…

 Murray a Bichon Havanese kiskutya a parkban sétál

… a nagy futkározással…

 Murray a Bichon Havanese kiskutya a parkban sétál

… a szélsebes száguldással!

 Murray a Bichon Havanese kiskutya a parkban sétál

Közben pihenésként meg-megálltam s erőteljesen ugattam egyet-kettőt… csak úgy…

 Murray a Bichon Havanese kiskutya a parkban sétál

… majd nagy boldogan futkároztam tovább fel s alá.

Murray a Bichon Havanese kiskutya a parkban sétál

 
15. Mesés kaland: Vigyázat! Kutya a Vadasparkban! (Egy ismeretterjeszto természetfilm extra felvételekkel)  
 
Vajon mi történhetett ezelőtt? Elmeséli az előző mesés kaland:
Vigyázat! Kutya a Vadasparkban! (Egy ismeretterjesztő természetfilm extra felvételekkel)
 
 
17. Mesés kaland: Havas karácsonyfa karácsonyi ajándékokkal  
 
Vajon mi történhetett ezután?
Elmeséli a következő mesés kaland:
Havas karácsonyfa karácsonyi ajándékokkal