Nemzetek és kutyák találkozója a kertekben

Október 2-án vasárnap Györgyivel mi már kora délelőtt kimentünk a kertbe, hogy folytassuk a kézi gyomirtást. Tom nem tartott velünk. Na, nem azért nem jött, mert nem volt kedve egy kis kerti munkához, hanem mert aznap délben a kedvenc focicsapata játszott. És bár ő is elsőre megszerette a kertet, azért a fociról még nem mond le! A meccs után azonban sietett ki, méghozzá kiskutyánkkal Murrayvel együtt.

Tom és Murray kutya a kertben

Nagyon vártuk az érkezésüket. Kíváncsiak voltunk, hogy mit szól a kutyus a kerthez.

Korábban járt már párszor itt a kertekben, mert Hilde nővérének, míg el nem költözött, volt itt kertje, akárcsak Wolfgang barátjának is, míg el nem távozott. Mindkét kertben többször is voltunk és grilleztünk.

A legérdekesebb, hogy tisztán emlékszek még arra, hogy a barát kertjéből mennyire csodáltuk a bal oldali szomszéd virágokkal teli kiskertjét.
Biztosan álmodozhattam is arról, hogy milyen jó lenne nekem az a kert.

És tessék, mit hoz a sors?!

A barát egykori kertje, a mi jobb oldali szomszédunk!

Persze mára mindkét kert alaposan megváltozott.

2004-ben még alig lehetett átlátni hozzánk. Látod? A kisházunk teteje látszik mindössze középen.

Grillezés a barát kertjében

… Ma meg? Ha kiállok a házam elé, a török szomszédnőnek még a földjén termett paprikáját is tisztán felismerem a tányérján!

2005-ben a kertem még szivárványszínű virág éden volt.

Murray és Charlie kutya a kertben

… Ma meg? Titokzatos őserdő fakó gyomokból, hol a múlt alig ismerhető fel, csak itt-ott az elmosódott apró nyomokból. A csodás illatú sárgarózsánk fent jobb oldalt már megpillantható, de a szemközti orosz szomszéd fehér háza akkoriban még alig volt látható.

Na de térjünk most vissza Tomra.
Mielőtt még kutyástól megérkezik a kertbe elárulom, hogy Thomas német és egy balatoni nyaralása során 1999. augusztus 13-án egy diszkóban találkoztunk Siófokon. Megismerkedésünk után Tom havonta jött mindig egy hétre meglátogatni.
Négy hónappal később megunva a hosszú és fárasztó utazgatást, – Karlsruhe-Szombathely egy út 900 km, ami autóval minimum 8-9 óra -, meghívott magához egy hétre, és az ezredforduló előtt néhány nappal megkérte a kezemet.

Jövő év augusztusában Karlsruhében megtörtént a polgári esküvőnk. Igazából magyar esküvőt szerettem volna, de akkoriban, ha Magyarországon esküszünk, akkor a házasságkötésünk után csak 3 hónappal(!) költözhettem volna a férjemhez Németországba! Szüleim és az öcsém legalább egy kicsit megismerhették új lakóhelyemet.

Jó félévvel később 2001-ben a húsvéti ünnepekkor szülővárosomban rendeztük a templomi esküvőt. Tom anyukája és apukája is megismerhette Szombathelyt!

Különben Hilde osztrák, Wolfgang pedig francia-német. A fiuk pedig egy magyar lányt vett el. Aki visszaérkezve magyarba még a templomi esküvő előtt egy kubai származású Bichon Havanese kiskutyát nézett ki a kutyaújságból!
Így került aztán drága egy szemű „kisfiunk” Murray hozzánk…
Szegény kiskutyánk egy kutyatámadásban veszítette el a bal szemét. Kutyánk (és családunk) történeteit a Kutyavilág weblapomon már hét éve írom és a baleset is elolvasható ott itt.

Na de időközben Tom és Murray megérkeztek a kertbe.

Tom és Murray kutya a kertben

Murray ismeretlen területre érve rögtön nagy felfedező körútra indult.

Murray kutya a kertben

Eleinte kíváncsian figyeltük minden lépését. Látszott rajta, hogy rettentően élvezi a szabadságot. Aztán mindenki ment a maga dolgára és szorgoskodott a kertben.

Tom és Murray kutya a kertben

Feladat akadt bőven és mindenki talált számára megfelelő elfoglaltságot.

Murrayben pillanatokon belül feltört a vadászösztön és a vakondtúrást kezdte el túrni-fúrni. Csakhamar egy mély gödröt ásott ki.

Murray kutya a kertben

Olyan elfoglaltan dolgozott, hogy észre sem vette, hogy a bal oldali szomszédék megérkeztek és a hosszúszőrű tacskólány, Julietta, a kerítés közelébe rohan és nagy szemekkel érdeklődve figyelni kezdi.

Julietta kutya a kertben

Murray se látott, se hallott, mígnem Julietta a közeledésemre nagyot vakkantva ugatni nem kezdett.

Julietta kutya a kertben

Murray erre aztán abbahagyta a munkáját, hiszen egy tőle nem messze álló nőstény kutya mégis csak jobban izgatta, mint egy rég elpucolt vakond hűlt helye.

Murray kutya a kertben

Közben valamivel messzebb láttam, hogy a szomszédnő a másik kutyáját csitítgatja, hiszen egy kicsit az is ugatott.

Kutya a kertben

Nem sokkal ezután a nő és a férfi közelebb értek hozzánk és megismerkedtünk velük. Ez gyorsan és egyszerűen ment, nem úgy, mint a kutyák bemutatása egymásnak.
Julietta megengedte magát simogatni, egy-két kutyanasit is elfogadott, de aztán egy másodperc múlva már mindent elfelejtve folytatta az ugatást gőzerőn.

Murraytől egy vakkantást sem lehetett hallani, de miután Julietta, ki tudja miért, talán, mert a guggolásból felegyenesedtem, konkréten csak engem kezdett el ugatni, Murray felbőszülve hangosan visszaugatott neki. Annyira aranyos volt, ahogy a nagy szócsatában ugatócsatában próbált engem védelmezni!
A másik kiskutyával nem volt sok gond, kedves és közvetlen volt, bár néha Julietta őt is bebolondította, azonban egy simogatásra mindig rögtön le is csillapodott.

A szomszédnő mesélte, hogy Juliettát Spanyolországból hozták és kóbor kutyus volt. Biztosan sok minden rosszat megélt és ezért mindentől, mindenkitől fél, és nehezen fogad bárkit is a bizalmába . Majd az idő és a kutyaiskola, ahova szorgalmasan jár, talán segít rajta!
Mindenesetre, ha a kutyák összebarátkozása elsőre még nem is sikerült, egymás elfogadásához már ez a rövidke találkozás is sokban hozzájárult és eredményesnek tűnt.

A következő igazán nagy próbatétel majd anyósomék kutyájának, a temperamentumos Charlienak a látogatásakor fog bekövetkezni!

És ez a látogatás már másnap október 3-án hétfőn meg is történt!

Ez egy ünnepnap volt. Na persze nem csak azért, mert Hilde, Wolfgang és Charlie legelőször látogattak ki a kertembe, hanem amúgy is.

Mielőtt Charlie még befutna, megemlítem, hogy ő is, mint Murray, egy Bichon Havanese kutya, aki szintén kubai származású és Magyarországon vásárolt. Valamikor már elmeséltem, hogy az ő érkezése mindenki számára „Egy igazi ajándék” volt!

Na de lássuk most azt, milyen örült sebességgel érkezik Charlie a célba.

Charlie kutya a kertben

Ő mindig is nagy tempóban érkezik, de aznap és ott kint, minden eddigit felülmúlt. Annyira erőteljesen ugrott nekem, hogy kis híján ledöntött a lábamról. Még párszor boldogan felugrált, majd a kertkapuhoz, Murrayhez futott, aki farkcsóválva nagy örömmel várta.

Murray és Charlie kutya a kertben

Charlie aztán örömébe ide-odarohangászott. A viselkedésén látszott, hogy kicsit meg van zavarodva. Évekkel ezelőtt mindig a mellettünk lévő kertbe látogatott ki, amit máig sem felejtett el, most meg eggyel odébb?!

Értetlenkedését a kapu kinyílása egyből elfelejtette és inkább lelkesen szaglászott körbe.

Charlie kutya a kertben

Murray kinek már egy nap előnye volt a kert felfedezésében, először barátja minden lépését követte, majd a barát az övét. Teljesen úgy tűnt, mintha bemutatná haverjának a kertjét!

Murray és Charlie kutya a kertben

A kutyák aztán fáradhatatlanul járkáltak fel s alá a kertben.
Akárcsak a szomszéd töröknő, aki már reggeltől kint volt. Anyósomék érkezése után, pontosabban miután Charlie jó alaposan megugatva bemutatkozott neki, még látszólagosan kicsit tett-vett a kertjében, aztán lassan hazament. Milyen jól tette!

Ugyanis Charlie egy óvatlan pillanatban átszökött hozzá, vagyis nem is hozzá, hanem az egykori földjére.
Nem volt nehéz dolog átkelnie a határon, mert a kertünk elejénél két méteren hiányzik a kerítés. Nagyjából eltorlaszoltuk vasrácsokkal, de a kutya csak felfedezett egy kis nyitott részt.

Na, ezután a környék a Charlie nevet visszhangozta!

Charlie persze nem törődve senkivel és semmivel végigtrappolt a török hatalmas paprika mezején, – még szerencse, hogy a kijelölt utat használta -, és a kertet bejárva hosszú könyörgések után megjelent a terasznál, ott, ahol a lebontott falat pontosan a kutyák szökése miatt deszkákkal elbarikádoztuk.

A deszkák látszólagosan voltak kihelyezve és magasak sem voltak, csak olyan 20 centisek. Az átugrásuk még ezeknek a kicsi kutyáknak sem jelentett volna problémát, azonban tudtuk, hogy ezt úgy sem teszik meg.

És milyen jól tudtuk!

Mert Charlie is megtorpant és addig meg nem mozdult, míg egy deszkát el nem vettünk. Miután szabaddá vált az út nagy kegyesen hazai földre sétált, és ott is maradt.

Murray és Charlie kutya a kertben

Charlie szökése, amit előre tudtunk, hogy bekövetkezik, aznap megtörtént, de a szomszéd kutyás találkozó, az igazán nagy próbatétel viszont elmaradt, mert nemhogy a két kutya, de még a gazdáik sem jöttek ki aznap a kertbe.

Négy nappal később, 2011. október 7-én pénteken anyukám, Györgyi fájó szívvel szállt fel délben a buszra, hogy hazautazzon Szombathelyre. Aznap még az eső is siratta az együtt és a kiskertben töltött gyorsan elrepülő szép időt.

Az eső utána még erősebben zendített rá, semmi esély nem volt arra, hogy megálljon. Ugrott az aznapi búfelejtő munka a kertben.
Délután 5 órakor azonban hirtelen megállt!
Irány a kert!
Mert 17 óra 30 percre volt megbeszélve a kertben egy halaszthatatlan találkozó! Denissel és két kertegyesület vezetővel!

A vezetők megnézték, hogy a szabályoknak megfelelően el lettek-e távolítva a tuják és a téglafal le lett-e bontva. Mindent rendben találtak. Utána együtt elmentünk a kert vendéglőbe elintézni a papír munkálatokat a tulajdonos cseréhez.

18 órakor már teljes biztonsággal kijelenthettem: Álomkert tulajdonos vagyok!

A vezetők átadták a több oldalas kertszabályt, majd búcsúzóul azt mondták: Ha akarjuk, a lebontott téglafalat újra építhetjük!!! Ez nem szabályellenes… (csak eladáskor!) Na, tessék!

Másnapra az idő kitisztult és végre egésznap dolgozhattunk a saját kertünkben!

Vasárnap, nem sokkal azután, hogy Murray a haverjától eltanult szökés izgalmait saját maga is végre kipróbálta és visszatért a török paprikaföldről, újabb kihívó feladatot keresetett szórakozásból.

Murray kutya a kertben

Folytatta a vakond-túrást. Szépen követve a vakond haladási útját precízen ásta ki a porhanyós földet. Mielőtt a barackfa gyökerei lassan már-már veszélybe kerültek volna, Murray megérzése hirtelen 180 fokos eltérést diagnosztizált és Denissetől örökölt legféltettebb kincsemhez a 30-40 centis sóska kupachoz közelített.

Különben most éppen sóska imádatom van és tavasszal még az erkélyen is ültettem. Bár erkélyládában nálam sose tud megerősödni… mert mindig lelegelem.
Nem tudok várni addig, míg megnő, pedig tudom, hogy a német boltokban nem lehet sóskát venni. Csak az orosz boltokban, olyan meg a közelünkben nincs. Tom néha szokott hozni 30 km-rel odébbról, egy másik városból. Ott van a munkahelyétől nem messzire egy bolt.
De hát hiába is nagy az öröm kezdetben, ha utána meg savanyú arccal nyelhetek! Mert néha olyan savanyú, hogy már szinte ehetetlen! Csak is elszánt megszállott sóska imádóknak!

Jut eszembe! Amikor legelőször a kertben jártunk és megpillantottuk a sóskát, Denisse meglepődött, hogy mi is ismerjük. Mesélte, hogy Romániából hozta azzal az édes kék szőlővel együtt, amilyen finomat még sose ettünk. Mondta, hogy kóstoljuk meg a sóskát is, mert hiába is hatalmas nagy levelű, ez aztán nem savanyú! És igaza volt!

Erre tessék, a kertembe már kezdésként ott áll az az édes kis sóska kupac, és egy állat meg a megsemmisítésén munkálkodik!
Bizony, mert a sóska tövénél vulkán hegyként emelkedett egy új vakondtúrás!

Drága kiskutyám pedig ügyesen az állatka elkergetésén és a sóskám megmentésén munkálkodott!

Murray kutya a kertben

Ám bár kicsivel később már felmerülhetett a kérdés: Most velem van vagy a vakonddal?!
Hamarosan a válasz világos lett: velem!
Murray abbahagyta a kotrást, lihegve elment vizet lefetyelni, majd a sóska mellett az árnyékban lefeküdt pihenni.

Közben megérkeztek a szomszédék és Julietta nagy ugatással jelezte felénk, tudja, hogy itt vagyunk.
Murray erre kicsit felkapta a fejét, de különösebben nem érdekelte, inkább szunyókált tovább.

Jó fél órával és néhány horkolással később aztán kipihenten lábra állt, és élénken farkcsóválva figyelni kezdte a sétányt.
Tudtuk, hogy valaki ismerős jön.
Azt hittük, hogy talán Wolfgang jön ki Charlieval.
De nem ők voltak!

A hír miszerint kertet vettünk az ismerőseink között gyorsan terjedt el. Volt, aki nem is a szóbeszédből tudta meg, hanem a kertjébe menet vagy csak egy kerti séta közben látta meg. Ezen nem kell meglepődni, mert a kertünk az egyik főút közepén van.

Azalatt a néhány nap alatt, mióta kijártunk a kertbe, a munka közben fűvel-fával szóba elegyedtünk.

Beszélgettünk a házmesterünkkel, és az anyósom horvát barátnőjével, de még az apósom ismerősének az olasz szomszédjával is. Társalogtunk Tom száz éve nem látott haverjával, de ismeretlen távoli kertszomszédokkal is, sőt még német és orosz érdeklődőkkel is, kik ugyancsak a mi kertünket szerették volna megvenni.
Nem csoda, hogy ezek után már azt hittem, hogy meglepődni én aztán senkinek a megjelenésén sem fogok!

Hogy mekkorát tévedtem!

Mikor megláttam Manuélát és a férjét és a kis Johnnyt a kertkapuban azt hittem elájulok!

Őket egy kutyasétáltatás során ismertük meg a parkban. Amikor meglátták Murrayt annyira megtetszett nekik, hogy elhatározták ők is vesznek egy kiskutyát. Pár hónappal később újra összefutottunk velük a parkban és már nekik is volt egy kutyájuk. Egy pont ugyanolyan kutyájuk, mint Murray!

Johnny szintén Bichon Havanese kiskutya, kubai származással Magyarországról!

Johnnyt három hónapos korában interneten keresztül rendelték magyarból és busszal érkezett Stuttgartba. Szegény kutyuska már az érkezésekor nagyon beteg volt és élet-halál között lebegett. Hosszú idővel később hála a jó és több hónapos állatorvosi beavatkozásoknak a kiskutya felgyógyult és makkegészséges, masszív kiskutyává cseperedett.

Aki most nagy örömmel masírozott be a kertembe és lefeküdt a hűsítő kőre, hogy végre lefotózhassam. Erre a pillanatra vártam mióta csak megismertem!

Johnny kutya a kertben

A váratlan látogatók érkezésére közben Julietta is előkerült a szomszédban. Ezt nem csak láttuk, de halottuk is!

Julietta kutya a kertben

Johnny erre a kerítéshez szaladt és farkcsóválva ismerkedett a kutyusokkal. Julietta a meglepetéstől egy pillanatra vakkantáshoz sem jutott.

Johnny és Julietta kutya a kertben

Murray először kicsit messzebbről figyelte őket, majd Johnnyhoz ment és megmutatta neki is a kertet.

Murray és Johnny kutya a kertben

Julietta alig bírta elviselni, hogy a két fiú csak úgy egyszerűen faképnél hagyta, ezért még erőteljesebben adott hangot az elégedetlenségének.

De senki sem törődött vele!

Johnny miután gazdija parancsára azonnal visszatért a törökföldről szépen lefeküdt …

Johnny kutya a kertben

… Murray pedig játszani szeretett volna.

Murray kutya a kertben

Elkezdtem fadarabokat dobálni neki, mire Johnny is felélénkült.
Ám ő nem játszani, hanem inkább enni kezdett el.

Johnny kutya a kertben

Charlie miatt fel vagyunk készülve, hogy nagyobb mennyiségű kutyanasi legyen mindig nálunk. Ez a felszereltség most is jól jött, mert Johnny jól belakmározott.

Hamarosan tele pocival és mókás arccal búcsút intett nekünk és gazdáival hazasétált.

Johnny kutya a kertben

A kapuból integetve néztem hogyan távolodnak egyre messzebb, majd arra gondoltam:
Milyen jó egy kert. Itt aztán az ember nem unatkozik! De a kutya sem!

Írta:

Kategória: Állatfotók Címkék:

2 válasz a(z) "Nemzetek és kutyák találkozója a kertekben" bejegyzésre

  1. [...] de többet nem árulok el, mert mindent megtudhatsz a „Nemzetek és kutyák találkozója a kertekben” sztoriból! Írta: [...]

  2. Secima szerint:

    Ez aztán a nemzetközi társaság! És mennyi jóképű kutyus! Úgy gondolom nem unatkoztok a kiskert mellett. Nagyon élvezetes most az életetek. Örülök nektek. :)

Írj Te is egy hozzászólást!

*